Kiemelt
Vörös István: Alacsony hegyek közt – Az Élet és Irodalom 2025/22. számából
2025.05.29.

Az Élet és Irodalom 22. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
„Lehetek őszinte?”
Colm Tóibínnal Hegedűs Claudia beszélget
„A hatvankilenc éves ír szerzőt egyebek mellett a regényei keletkezéstörténetéről, a lelki hontalanság mibenlétéről, illetve a zajtalan csendtörésekről kérdeztük. A beszélgetés végén Colm Tóibín még azt is elárulta, hogy évtizedekkel ezelőtt mivel töltötte az idejét Budapesten.”
FEUILLETON
Halász László Az ismeretlen remekmű meg A mestermű címmel írt esszét.
„Balzac 1831-ben írt Az ismeretlen remekműjének helyszíne kivételesen sokatmondó. A manapság csak kevesek által ismert Porbus flamand festő műterme található itt a történet idején, 1612-ben, a Saint-Augustin utcában. Több mint három évszázaddal később pedig Picasso itt készített illusztrációkat a műhöz (és itt festette a Guernicát). Porbus műtermébe igyekszik egy fiatal, tizenkilenc esztendős kezdő festő, ő Poussin. Ők ketten a történet idején élt hús-vér személyek, tessék utána járni. Nem így a harmadik festő, Frenhofer.
Porbust a fiatal, még nem ismert Poussin látogatja meg műhelyében. Frenhofer, az öreg mester kíséri és kommentálja a Porbus által most befejezett tablót. Frenhofer abszolút ura a technikának, mégsem tud megfelelő modellt találni saját remekművéhez, ami a szép kurtizánt, Catherine Lescault-t ábrázolja. Poussin Gillettet, saját szeretőjét ajánlja modellként. Olyan szép, hogy Frenhofert arra inspirálja, fejezze be a gyorsan a művet, amelyen tíz éve dolgozik, és senki nem látta. Poussin és Porbus megcsodálják a festményt, de a láb egy részéből látják, hogy az a színek kavargásában elveszett. A csalódás következtében Frenhofer elégeti a festményt és meghal.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Antal Nikolett „hátha látomást hoz” című kritikája Kustos Júlia Tehetetlen bálványok című verseskötetéről szól.
„Kustos versbeszélői olyan nők, akik valóban lehetnek bálványok, de ez nemhogy szabadságra nem, de gúzsba kötöttségre ítéli őket. Az ókori mitológiától a jelenkorig hozza a példáit olyan helyzetekre, melyekben a nők esetében éppen szabadságvágyuk, önállóságuk hívja ki ellenük a sorsot. Már a cikluscímek is beszédesek, köztük azonban Az izgalmaktól távol a legérdekesebb, benne az anya már fent idézett iránymutatásaival. A kötet egész nyelve ennek az ambivalenciának, ennek a folyamatos útkeresésnek ad teret és rendelődik alá: sokszor töredékes, kevés központozást használó, mindezek miatt olykor többértelmű, kihagyásos megszólalásmód ez.”
KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Szaniszló Judit A másik ember című kötetét két kritika elemzi:
Kolozsi Orsolya: Az együttérzés perspektívája
„Az írások sokszor megrázóak, talán éppen azért, mert rendkívül személyesek, kitárulkozóak, miközben – paradox módon – mégis szégyenlősek. Bepillantást engednek a szereplők intim tereibe, magánszférájába, de mielőtt az olvasó kukkolóvá válhatna, elhúzzák a függönyt, váratlanul kiléptetnek a történetből. Ugyanúgy, ahogy a kötetben megjelenő, a szerző által készített fotók is, melyek nem illusztrálják, sokkal inkább kiterjesztik a szövegeket, vizuálisan példázzák azt, amit az írások nyelvileg valósítanak meg: hogy egy mozdulatban benne lehet egy egész élet, egy kézfogásban egy kapcsolat története, egy Damjanich utcai kínai üzlet kirakatában pedig maga Budapest.”
Melhardt Gergő: Nagyon komoly játékok
„Szaniszló írásművészetének irodalomtörténeti jelentőségét az adja, hogy nála a poétikai (nagyon komoly) játékok a posztmodern próza nyelvkritikai szkepszisre alapuló, gyakran hermetikus elitszövegekben megírt ideológiai indifferenciájával (Esterházy, Kukorelly, Garaczi) vitatkozva tűnnek fel; ezért utalnak sokszor szövegei posztmodern előtti művekre és szerzőkre (például a „falábú házmesterkislánnyal” Örkényre): hogy onnan is inspirációt merítsenek a prózapoétika megújításához. Csak egy példa erre: a „talált tárgy”-poétika „beleírása” a közösségi média szövegvilágába nem egyszerűen a Mi mindent kell tudni villamosjegyének vagy Tandori talált tárgyainak adaptálása a mai mediális környezetbe, hanem azokéhoz hasonló politikai álláspont felvételét is jelenti – akár a szatírának öltöztetett allegorikus megszólalásra, akár a mellébeszélés vagy melléhallgatás gesztusára gondolunk. De Szaniszló még egyet csavar a dolgon, amikor a virtuális terekben kipróbált gyűjtő módszert át- vagy visszahelyezi a fizikai, közösségi térbe (és ennek is van politikai értelme): „talált tárgy” lehet minden véletlenül elhallott mondat, minden véletlenül megpillantott felirat, minden nyakatekert „hivatalos” szöveg.”
VERS
A versrovatban ezen a héten Gyukics Gábor és Vörös István versei olvashatók.
Kedvhozóul Vörös István egyik párversének második darabját adjuk itt közre:
Alacsony hegyek közt
A felhő lentről jobban látszik,
mint a hegyen, ha belefutsz.
Az ég legtöbb titka körül tabuk
vannak, de nincsenek tanuk.
Ha az egyiken túllépünk,
maga a túllépés lesz a titok.
Két bárány legel kint a szérűn,
nyugalmas felhő-állatok.
Bégetésük a túlvilágig
elhat, de közben sikolynak is hangzik.
Az örökből egy pillanatnyit
elhódít, és ez már elég.
A másvilágra kapukat nyit,
bölcsebb, akár egy szentbeszéd.
PRÓZA
Abafáy-Deák Csillag, Tunyogi László és Szántó T. Gábor prózája.
Tárcatár: Szil Ágnes.
Részlet Tunyogi László Háború és Béke (Se ezüst se arany) című írásából:
„A férjem a kocsiról faggatta a taxist. Fogyasztás, gyorsulás, mennyit bír az aksi. Hibrid. Neki nem priusza van, mondta a férjem, hanem keresztje. Rám mutatott. Azt hittem, nyomban elsüllyedek, de nem szóltam. Ilyenkor nem tudok megszólalni. A műtét óta, ha nem találok egy szót, azt mondom, őőőő. A férjem morog, ne őzzél. Az idegen nyelvekkel nincs ilyen bajom. Fura. A férjem folytatta, hogy ilyen nagy kufferű kocsi neki nem is kéne. Arra ott van a felesége kufferje. És én még akkor sem mondtam, hogy álljanak meg, kiszállok. Csak szorongattam a sünt. Kiszálláskor megnéztem a taxi hátulját. Hát igen. Nagy, szögletes fenék. Mint a biztonsági őrök elszabott nadrágja. Vagy mint egy hal, aminek lecsapták a fejét.”
ZENE
Végső Zoltán Marc Ribot budapesti koncertjéről írt.
„Számomra meglepő volt, ahogy a közönség lelkesen figyelve követte Ribot játékát, pedig ez a gitárzene, ez az előadás, a gesztusok hangok fölé emelkedése nem való mindenkinek, sőt, egy ekkora terembe sem való: hiába az erősítés, szöszmötölés, a húrok hangmagasság nélküli vakargatása, a benyálazott mutatóujjnak a gitártesten való tologatása közönségként nagy kihívás, Ribotnak mégis sikerült elérni, hogy a jelenlét legyen a lényeg.”
SZÍNHÁZ
Herczog Noémi a Biró Zsombor Aurél 2031 című könyvéből készített darabot értékelte.
„A hetedik Orbán-kormány idején járunk: a Katona, az Örkény stb. már „megbűnhődött”. Az utóbbi időben több előadás szól a Katonában arról, hogy a színház politikai einstand áldozata lesz (lásd az említett Mefisztóland, 2031), talán egyfajta mágikus ráolvasásként, hogy ha színre viszem, akkor nem következik be. A mágia egyelőre hatásosnak látszik, és mint marketingeszköz sem utolsó, még ha 2031 nem is sokban különbözik 2025-től. Messiásvárás ugyan nincs többé, de például a függetlenek ugyanúgy földönfutók, és a Katona helyére lépő Petri Színház is nyugodtan nevezhető a Katona alteregójának.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu